A Velencei-hegység Magyarország egyetlen olyan gránit alapkőzetű területe, ahol a kőzet közvetlenül a felszínen látható. Pákozd környékén körülbelül 350 millió éves gránittömbök találhatók. A sziklacsoportok az eróziónak ellenállva váltak ilyenné, a köztük lévő hasadékokból ugyanis a víz és a szél felszínalakító munkája kihordta a törmeléket. A mállás következtében a gránittömbök sarkai legömbölyödtek, majd elváltak egymástól, így sajátos képződmények jöttek létre. Napjainkra a környezetükből kiemelkedő, lekerekített élű, egymásra tornyozódó sziklacsoportok formájában bukkannak a felszínre. Némelyikük festői, esetenként bizarr formációt alkotva olybá hat, mintha a bizonytalan egyensúlyi helyzetű sziklákat emberkéz hányta volna egymásra. Az erózió által erőteljesebben megmunkált, gömbölyded alakú sziklákat a helyi népnyelv gyapjúzsákok néven emlegette. A Pákozd északi előterében magasodó Pákozdi-ingókövek nevezetesebb formációi a Sár-hegy keleti oldalában emelkedő Gomba-kő,  Kis-Cipó, Pogány-kő, Oroszlán-szikla, Kocka-kő és Pandúr-kő.