A környezetéből merészen kiálló, kettős ágú szirt, a Teve-szikla közvetlen
közelében látványos földtani képződményeket tár elénk egy kőfejtő fala, amelynek
tetejéről kilátást is élvezhetünk. A megfelelő szögből nézve, némi fantáziát is
mozgósítva a Teve-szikla legmagasabb, kettős ágú szirtje a névadó állatra
emlékeztet. A dolomitból álló tömböket korábban hévizes oldatok járták át, és
kalcittal különösen ellenállóvá cementálták. A kemény kőzet ezért gyorsabban
pusztuló környezetéből lassacskán kiemelkedett. Emellett, ahogy az egyből
szembetűnik a helyszínen, a kőbányászat is rásegített a kimagasodásra: a porló
dolomitot murvának fejtették, így persze a sziklafalban látható üregek is mind
mesterséges eredetűek. A helyenként vöröses bemosódások vastartalmú oldatokról
árulkodnak. A kőfejtő falát közelebbről, valamely törmelékkúp tetejéről
szemlélve észrevehetjük, hogy különböző rétegek települnek egymásra. Alul a
fehér dolomit nyitja a sort, melyet jóval kialakulása után elöntött a tenger, és
a sekély, partmenti vízben kavicsos, törmelékes összlet rakódott rá. Ezt a
színében is elütő sávot nagy kavicsszemcséiről ismerhetjük fel. Legfölül a
tenger mélyülésének idejéből hátramaradt (hárshegyi) homokkő látható, mely a
lerakódott kvarchomokból és kavicsokból épül fel, keménységét pedig forró, kovás
oldatoknak köszönheti.
Kattintás a kisképre a nagykép megtekintéséhez Vissza az Egyebek oldalára
