Barkó 2008.

1250 körül a Laborc folyó a Kaplyon nemzetség birtoka, ennek védelmére két kővárat is emeltek, É-on Barkót, míg a D-i részén Vinnát. A legelső, napjainkig fennmaradt oklevél 1307 előtt említette meg a barkói erősséget. A várbirtok később csere útján Petenye fia Péter báróhoz került, kinek hatalmát 1317-ben Anjou Károly Róbert király serege számolta fel. Az uralkodó a Drugeth Fülöp szepesi ispánnak adományozta oda a várat. 1342-től ismét a királyi Kamara kezelésébe került, de már a következő esztendőben Nagy Lajos király, örökbirtokként adta oda a Drugeth bárói famíliának. 1486-ban a Szapolyaiaknak a fennhatósága alá került. Szapolyi János király 1527. szeptember 27.-én a tokaji vesztes csata után ide menekült. A környék várait elfoglalta a győztes Habsburg Ferdinánd király zsoldos hada, melyből Barkót a hűségére tért Drugeth család ismét megszerezte. Barkó vára a középkor évszázadaiban sohasem volt jelentősebb fontosságú hely. Mivel távol feküdt a török hódoltság véres hadszíntereitől, nem épültek ki a XVI. században a korszerű, ágyúkkal vívott hadviselésnek ellenálló bástyás védőművei. Egy 1567-es krónika szerint János Zsigmond választott magyar király, Errdély urának katonasága megostromolta és felgyújtotta a Drugethek várát. 1605-ben Homaonnai Drugeth Bálint zempléni főispán a birtokosa. Barkót a végzetes pusztulás 1644 márciusában érte utol, mikor I. Rákóczi György erdélyi fejedelem csapatai megostromolták és elfoglalták, majd a győztesek felrobbantották az erősség épületeit és védőműveit. A középkori kővár azóta egyre jobban pusztul.

   Kattintás a kisképre a nagykép megtekintéséhez                              Vissza Barkó főoldalára

   További képek az alábbi slideshow-ban                                  Alaprajz-képek