Szászvár

Sászvári vár a XIV. század második felében püspöki uradalmi udvarházként jött létre. Alsáni Bálint bíboros, pécsi püspök eredetileg egy kápolnát és egy udvarházat emeltetett a település szélén. Az udvarház egy alápincézett, emeletes, szintenként két helyiségből álló, igényesen kialakított kőépület volt, amelynek bejáratát egy lépcsőtoronyban helyezték el. Mint várat 1439. május 28-án említették először. 1476-ban Zsigmond pécsi püspök a szászi várat és plébániát a székesfehérvári Szent Miklós társaskáptalan prépostjára, Nagylucsei Orbánra bízta. 1540-ben Izabella királyné parancsára Athinai Simon elfoglalta Szászvárat, amely így rövid időre a királyné tulajdonába került. Pécs 1543 július 13.-án esett el, s ugyanezen a napon adta meg magát Szász is Ahmed pasának. A tizenötéves háború pusztításai Szászvárat sem kerülték el, 1603-ban keresztény seregek felgyújtották a várat. 1662-ben kiskomáromi gyalogosok gyújtották fel, majd Zrínyi Miklós 1664-es téli hadjárata során a magyar katonák egy része elfoglalta a települést, s ismét felgyújtották a várat. 1680 körül keresztény csapatok felrobbantották az erődítményt, de a törökök valószínűleg nem hagyták el. Végül 1686-ban szabadult fel a török megszállás alól, a település és a vár a császári csapatok birtokába került. A romos vár területén 1772-ben Klimó György püspök kezdte meg egy új templom építését, amely 1779-ben készült el.

                                                 Kattintás a kisképre a nagykép megtekintéséhez                                Vissza a magyar várak oldalára