Egervár

A Zalaegerszegtől északra 10 km-re fekvő egervári várkastély helyén már az Árpád-kor idején állt egy erősség, amelyet valószínűleg a tatárjárás után a XIII. század közepén építettek. Eredetileg a vár a mocsár területén fából épült és nagyjából kör alaprajzú lehetett, melyet földsánc erősített. A mocsáron keresztül cölöpökön nyugvó fahíd vezetett a vár kapujához, melyet fából épült torony is védett. A helység első említése I. István király 1024. augusztus 24-én kelt oklevelében történik. Vára az 1288. augusztus 8-án kelt oklevélben "castrum suum Egerwar" néven szerepel. A korai erősség pusztulása az XIV. század elejére tehető. A fennmaradt írásos emlékek sokáig várhelyként (castrum loci) említették. A vár újra felépítése Balázs fia László nevéhez fűződik. A vár 1490-ben már készen állt. A várnak 1557-ben már külső huszárvára is volt. Az elhanyagolt várat 1712-ben Széchenyi György fiának, Zsigmondnak adta. Azért, hogy mentesüljön a feleslegessé vált véghelyek lerombolására adott uralkodói parancs alól, 1712-ben Széchenyi Zsigmond elbontatta az északi szárnyat, és az így U alakúvá vált épületegyüttest várkastéllyá alakíttatta át. Miután a várkastély fenntartásáról nem gondoskodtak, az pusztulásnak indult. A XVIII. századtól birtokosa már nem lakott itt, egyes részei pedig 1787-ben magtárnak alakították át. Széchenyi Jenő a romos kastélyt és uradalmát 1873-ban Solymossy Lászlónak adta el, kinek leszármazottai még 1934-ben is birtokolták. A várkastély pusztulását segítette elő, hogy az övező mocsarat kiszárították, aminek következtében az alapokat tartó cölöpök korhadni, a kastély falai pedig süllyedni kezdtek.

    Kattintás a kisképre a nagykép megtekintéséhez                     Vissza a Magyarországi várak oldalra

     További képek az alábbi slideshow-ban                               Alaprajz-képek