Körmend

A helységet első ízben az 1238-ban kelt oklevél említi. IV. Béla király a tatárjárás után oklevelében a várat is megemlíti. IV. László uralkodása idején 1289-ben egy bizonyos Trusalch nevû német foglalta el csapatával a várat, mely azonban rövidesen ismét magyar kézre került. Zsigmond 1394-ben a várat és tartozékait Lentiért s Újvárért cserélte el felsőlendvai Szécsi Péter feleségével. 1430-ban már a Széchenyi család birtoka. Albert király halála után a Széchenyiek I. Ulászló pártjára állnak, ezért Erzsébet királyné nevében Háságyi Dénes fia Imre a várost elfoglalta, de a várat eredménytelenül ostromolta. Széchenyi László magtalan halála után, 1457-ben alsólendvai Bánfi Pál királyi ajtónállómester lett Körmend felének birtokosa, míg 1458-ban Mátyás király egyes részeit Nádasdi Darabos Lászlónak, és Darabos Jakab fiainak adományozta. Darabos László 1462-ben saját részét monyorókeréki Ellerbach Bertoldnak adta el. II. Ulászló király rendeletére a budai káptalan 1496.május 1-én Erdődyt be is iktatta a birtokba. Ekkor említik első ízben várnagyát, Tharódy Bertalant. 1603-ban királyi birtokba került Körmend vára. A Körmendi uradalmat 1604-ben Batthyány II. Ferenc királyi főlovászmester nyerte királyi adományul. Körmend 1650-ben végvár lett. A várat 1652-ben tűz pusztította, helyreállítási munkálatai 1654-ben kezdődtek meg és 1657-ben fejeződtek be. A török kiűzése után, 1702-ben I. Lipót király rendeletére a várat lerombolták, és köveinek felhasználásával a XVIII. Század elején felépítették a ma is látható kétemeletes, hengeres saroktornyos, manzárdtetős Batthyány-kastélyt.

     Kattintás a kisképre a nagykép megtekintéséhez                  Vissza a Magyarországi várak oldalára

További képek az alábbi slideshow-ban                     Alaprajz-képek