Nagyvázsony

A Balaton-felvidék és a Bakony közötti dimbes-dombos tájak egyike a Vázsonyi-medence. A Tapolcát és Veszprémet összekötő út mentén fekszik Nagyvázsony. A Vázsonyi (Vezsenyi) nemzetség ősi birtoka volt. A vár, illetve lakótornyának építése e nemzetség nevéhez fűződik. Az építés pontos idejét nem ismerjük, de valószínűleg az 1400-as években építették fel a ma is látható vár magvát képező lakótornyot, az övező falakkal és a kaputoronnyal. Vázsonykő első ízben csak 1469-ben fordult elő okleveleinkben, Udvary Pál várnagysága idején. A család utolsó férfitagja - Vezsenyi László -, halálával a birtok a királyra szállt. Mátyás király kedvelt vitézének, Kinizsi Pálnak adományozta. A vár a mohácsi csatavesztés utáni időben elhagyatottan állt, majd Szapolyai János Bodó Ferencnek, Kinizsi egykori várnagyának adta. Vázsony a török terjeszkedés során fontos végvár lett. A XVI - XVII. századi építkezések idején került sor a lakótorony legfelső faszerkezetes szintjének kővel való átépítésére, és a barbakán megerősítésére. 1649-ben a várat Zichy István szerezte meg. Thököly kurucai 1683-ban foglalták el. A Rákóczi szabadságharc idején még játszott némi szerepet. Később a lakótoronyban börtönt létesítettek. A vár karbantartása elmaradt. 1856-ra már csak a torony állt, melynek zsindelytetejét 1857-ben tűz pusztította el. Restaurálása és helyreállítása 1955-ben kezdődött meg.

     Kattintás a kisképre a nagykép megtekintéséhez                            Vissza a Magyarországi várak oldalra

További képek az alábbi slideshow-ban                       Kiegészítő képek slideshow 2010.            Alaprajz-képek