Ónod 2008.

Bulchi Domokos fia Czudar Péter 1350 körül királyi engedély nélkül kezdett a vár felépítéséhez. A vár 1413-ban már készen állt, mert ekkor "Castrum Olnod" néven szerepel először okleveleinkben. A család kihalta után Mátyás király 1470. március 8-án kelt parancsára Csanádi Bendek kanonok Rozgonyi Jánost és fiait vezette be a nekik adományozott vár és tartozékainak birtokába. II. Ulászló királynéi várnak nyilvánítva 1508-ban 7000 forintért Tótselymesi Tarczai János ispánnak és fiainak zálogosította el, majd 1511-ben 13000 forintért Ákosházi Sárkány Ambrus pozsonyi főispánnak adta el. A Sárkány családtól 1514-ben enyingi Török Imre vette meg a várat, aki aztán azt 1516-ban Perényi Péter Abaúj vármegye örökös főispánjával cserélte el. 1562-ben és 1565-ben is megtámadták a várat a törökök, de bevenni nem tudták. A Perényi család által megnagyobbított és kijavított vár 1585-ben örökösödési szerződés alapján Báthori Istváné lett, akitől tartozékaival együtt Losonczy Anna, előbb Ungnád Kristófné, utóbb Forgách Zsigmondné váltotta magához. Eger várának eleste után az ónodi vár jelentősége megnőtt. Az 1602. évi országgyűlés véghelynek nyilvánította. A XVII. század első éveiben felsővadászi Rákóczi Zsigmond vásárolta meg. Az elhanyagolt várat 1639. október 10-én éjszaka a szolnoki és egri török csapatok meglepték, a palánkot szétrombolták, a török foglyokat kiszabadították az épületeket felgyújtották. A lerombolt várat Keglovich Miklós kapitány építtette újjá, ami 1655-re elkészült és huszárvárral egészítették ki. I. Rákóczi Ferenc katonái 1670-ben foglalták el, de tőlük 1671 őszén Spandau osztrák tábornok vette vissza, majd egy év múlva, 1672-ben bujdosó kurucok gyújtották fel. A törökkel szövetkezett Thököly Imre 1682 augusztusában a várat elfoglalta és elrendelte a romos falak kijavítását, felépítését. A császári katonák által 1685-ben megszállt várat 1688 április 7-én török segítséggel ismét Thököly szerezte vissza, ezután a kurucokkal szövetséges, de egyébként mindenféle rabló, fosztogató krími tatár lovasok felgyújtották, így az ismét rommá lett. A szabadságharc idején II. Rákóczi Ferenc 1707 május 31.-re országgyűlést hívott itt össze, ahol Rakovszky Menyhért és Okolicsányi Kristóf a császárral történő kiegyezést javasolták. Nem sokkal ezután a vár hadi jelentősége megszűnt és a még álló épületrészeket magtárrá alakították át. A helyi lakosok a gazdátlan erődítményt fokozatosan lebontották. Nagyban hozzájárult pusztulásához a Sajó is, melynek árvizei a falakat alámosták, gyengítették, 1845-ben a vár északi, 1855-ben pedig a vár középfala omlott le. Végső pusztulását az 1985-ben elkezdődő, majd kisebb-nagyobb szünetekkel folytatódó régészeti feltárás és helyreállítás állította meg.

Kattintás a kisképre a nagykép megtekintéséhez                                               Vissza Ónod főoldalra

      További képek az alábbi slideshow-ban                                                                         Alaprajz-képek