Salgó

A várat feltehetően I. Miklós építette a XIII. század második felében. 1348-ban Salgói Miklós és Dénes birtoka, majd egy 1387-ben kelt oklevél királyi várnak nevezi, melyet Zsigmond 1399-ben Szécsényi Simon királyi főajtónállónak adományozott. Halála után fia, Miklós örökölte a várat és uradalmát, de Zsigmond király tőle elvette, és azt Szécsényi Lászlónak, Nógrád vármegye főispánjának adományozta. A cseh husziták vezére Giskra 1450-ben foglalta el Salgó várát, kitől 1460-ban Mátyás király vette vissza. A vár 1470-ben Lévai Cseh László és Gúthi Országh Mihály nádor, majd pedig Szapolyai János nádor birtoka lett. János király 1527-ben Szobi Mihálynak és Werbõczy Istvánnak adományozta, ezután pedig 1542-ben örökösödési szerződés alapján Bebek Ferenc birtoka, melyet 1548-ban Derencsényi Farkasnak adott el. A török terjeszkedése következtében Salgó vára is végvár lett.1554-ben Kara Hamza bég csellel elfoglalta a várat. Az 1593-ban megkezdődött 15 éves háború során Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf egymás után szabadították fel a felvidéki várakat. Prépostvári Bálint parancsnoksága alatt egy kisebb csapat indult Somoskő és Salgó visszafoglalására. Ostromra azonban nem került sor, mert a török mindkét várat ellenállás nélkül átadta. A vár rövid időre Balassi birtoka lett. Ezután a vár hadijelentősége megszűnt, kijavításával senki sem törődött, pusztulásnak indult. Balassi a romos várat a jezsuitákra hagyományozta, de rövid idő után a királyi fiscus birtoka lett, melyet a király gróf Volkénak adományozott. E család kihalásával a XVIII. században báró Szluha Ferenc szerezte meg, később Jeszenitzei Jankovics Antalé lett.

     Kattintás a kisképre a nagykép megtekintéséhez                    Vissza a Salgó főoldalra

    További képek az alábbi slideshow-ban                                     Alaprajz-képek