Sárvár

A Dunántúl legnyugatibb felén, Szombathelytől keletre fekvő városban található az ország egyik legbékésebb vára. Szerencsés is volt a város, hiszen a törökök sem szállták meg. 1273-ban IV. László király a Ják nemzetségnek adományozta. Zsigmond király 1390-ben Kanizsai János esztergomi érseknek adományozta, ám a család hűtlensége miatt az Sárvárt elvette tőlük. 1424-ben Ozorai Pipó a várat összes birodalmával együtt Simontornya váráért és tartozékaiért elcserélte, így a Kanizsai család kezébe került. Kanizsai Orsolya örökölte a hatalmas birtokot. Nádasdy Tamással köttetett házassága révén 1532-ben került a Nádasdy család tulajdonába. Nádasdy Ferencet 1671. április 30-án, a bécsi városházán lefejezték, hatalmas vagyonát pedig a kincstár elkobozta. 1703-ban Draschkovich Ádám megvásárolta és e család birtoka volt 1775-ig. A szatmári béke után hadi jelentőségét elveszítette. Ezután fegyverdörgés már csak a vadászatokon hangzott fel. 1803-ban Mária Terézia unokája lett a földesúr, aki a várat átépíttette. Később a Wittelsbach bajor hercegi családé lett, akik 1945-ig birtokolták. Ma Vármúzeumnak, könyvtárnak és művelődési háznak ad otthont.

    Kattintás a kisképre a nagykép megtekintéséhez                   Vissza a Magyarországi várak oldalára

                      További képek az alábbi slideshow-ban                                                        Alaprajz-képek