Solymár

A faluról először 1288-ban történik említés. IV. László király, méltányolva Czempsi Rudolf mester érdemeit "Saalmar" falut neki adományozta. Később a margitszigeti apácák szerezték meg, akik 1337-ben Drugeth Vilmosnak zálogosították el. A várat egyes feltevések szerint Drugeth Vilmos, mások szerint pedig a Solymárt 1355-ben megszerző Laczkfy István nádor építette. A vár 1401-ben "Castrum Salmar" alakban szerepel. Borbála királyné 1435-ben Csetneki László felhévízi konventi kormányzót, Thuróczi Balázs csepeli és Gáti Tárnoki Demeter csalomjai ispánoknak bízta meg az olasz Sano által elfoglalt solymári vár visszafoglalásával. Ónodi Czudar Jakab fiai Jakab és Simon birtoka volt 1444-ben, akik ekkor 600 forintért Rozgonyi Simon egri püspöknek és kancellárnak, Rozgonyi György országbírónak, illetve Rozgonyi István fia Sebestyén pozsonyi főispánnak zálogosították el. Solymár 1455-ben Garai László, majd 1468-ban Garai Jób és Újlaki Miklós birtoka volt. Az országnagyok 1490-ben kelt végzése szerint a vár Korvin János kezén maradt, aki később Ráskai Balázs főkamarásmesternek adta át. Tőle II. Ulászló király 1496-ban csere útján szerezte meg Végles Zólyom megyei váráért. Ezután Thuróczi Elek királyi várnak nyilvánította. I. Ferdinánd 1528-ban a hűtlenségbe esett Héderváry Ferenc birtokait, köztük Solymár várát és tartozékait is elvette, és Bakics Pálnak, feleségének Theodórának és lányának Margitnak, valamint testvéreinek adományozta, azonban János király 1531-ben Buda városának adta. Buda várának a török által történt elfoglalása után Solymár vára is elpusztult, a falu lakatlanná vált. A vár 1580 után már többé nem szerepel. A XVIII. században az új telepesek a vár köveinek nagy részét széthordták és házaik falába építették.

   Kattintás a kisképre a nagykép megtekintéséhez                    Vissza a Magyarországi várak oldalára

További képek az alábbi slideshow-ban                                       Alaprajz-képek