Tata

A XIV. század második felében építette a Lackfi család. Zsigmond a XV. század elején kibővítette a várat és sok időt töltött falai közt. Zsigmond 1426-ban a Rozgonyiaknak zálogosította el a várat, akiktől csak I. Mátyás király váltotta vissza 1467 előtt. Az 1470-80-as években Mátyás újjáépítette az erődítményt: a belső várat második emelettel bővítette kívül pedig új falövet emeltetett egy falazott vizesárokkal. 1526-ban Szapolyai János kezében volt a vár, de a következő évben Ferdinánd király elvette tőle. 1529-ben II. Szulejmán a Bécs elleni hadjárata során elfoglalta a várat és átadta Szapolyai János királynak. 1540-ben Szapolyai János halála után ismét Ferdinánd kezébe került. 1540-es években fontos végvárnak számított Tata. 1543-ban a törökök megostromolták, a védők megfutamodtak. A törökök nem szállták meg, de visszavonulásuk elött egy részét lerombolták. A Habsburgok kijavították a falakat. 1545-ben a törökök újra megtámadták Tatát és a védők az első felszólításra megadták magukat. Rövid időn belül a magyarok visszafoglalták a várat. 1557-ben az esztergomi Hamza bég rajtaütésszerűen elfoglalta a várat. 1566-ban Thury György és Nicolas Salm vezetésével visszafoglalták Tatát. Az erődítményt ezután tovább erősítették. A vár átépítése Süess Orbán tervei szerint 1568-1577 között valósították meg. A 16. századi haditechnikának megfelelően ó-olasz rendszerű bástyák: a dél felé néző Ferrandó, a keleti sarkot védő Rosenberg és az észak felől várható támadást kivédő úgynevezett Kecskebástya. Az első kettő az akkori várkapitány nevét örökítette meg, a harmadik neve a bástya kecskeszakállú alakjára utal. A nyugati negyedik bástyát megjavították és meghagyták a 16. század közepén épített eredeti körbástya (rondella) formáját. A várat az Öreg-tó vizével elárasztott vizesárokkal vették körül. 1594-ben Sinan nagyvezér megtámadta Tatát, a 300 fős védősereg két napi küzdelem után megadta magát. 1597-ben Pálffy Miklós csellel foglalta vissza. 1598-ban a Habsburg sereg foglalta el, csak három török védő élte túl a csatát. 1605-ben Bocskai István fejedelem vérontás nélkül vette be Tatát. Egy évvel később Habsburg kézre kerül, majd 1619-ben Bethlen Gábor is elfoglalta. A sorozatos ostromok során sérült és 1624-ben helyreállított várat a király neboiszai Balogh Istvánnak zálogosította el, majd 1646-ban III. Ferdinánd Csáky Lászlónak adományozta. A Bécs ostromára vonuló Kara Musztafa 1683-ban felrobbantotta a várat. Az ezután keltezett iratok düledező romokról írnak. Csáki család fiúágon történt kihalta után 1697-ben Krapf Ferenc József hadi és kamarai megbízott kapta meg. I. Lipót általános várrombolási rendeletét (1702) a Rákóczi-szabadságharc megakadályozta. 1704-ben Vak Bottyán kuruc serege támadta meg a várat, mire a magyar védők kaput nyitottak. 1706-ban ismét a császáriaké lett, akik visszaadták Krapfnak a birtokot. 1727-ben a tatai uradalmat Galánthai gróf Esterházy József országbíró vásárolta meg. Az uradalmi építőmester, Fellner Jakab által 1755-ben épített vörös márványkeretes kapubejáró és a vizes árkon átvezető négynyílású híd, a mai napig a vár megközelítésének fő útvonala. 1945-ig az Esterházy család tulajdona volt.

   Kattintás a kisképre a nagykép megtekintéséhez                    Vissza a Magyarországi várak oldalára

         További képek az alábbi slideshow-ban                                                                Alaprazj-képek