Az újpalotai várat 1439-45 között Tót Lőrinc fia Újlaki Miklós építette. Halála után, 1447-től a birtokot fia Lőrinc örökölte. Lőrinc 1524-ben utód nélkül halt meg, özvegye, Bakovczai Magdolna a hírhedt Móré Lászlóhoz ment feleségül, így a vár is ennek kezébe került. A hatvani országgyűlés 1526-ban Várpalotát a kincstárnak ítélte. János király 1533-ban Laszki Jeromost bízta meg a vár elfoglalásával. Ez volt Várpalota első ostroma. János király 1537-ben a felvidéki Podmaniczky Jánosnak és Rafaelnek adományozta. A török Ulama bég vezetésével 1543-ban foglalta el Palota várát, de 1548-ban már magyar őrség védte. 1549-ben Veliszán bég, 1554-ben Arszlán bég ostromolta eredménytelenül. Podmaniczky Rafael 1559-ben meghalt, özvegye a királynak adta át a várat, aki Thury Györgyöt nevezte ki annak kapitányává. A törökök 1566 júniusában sikertelenül ostromolták. 1568-ban Musztafa pasa ostromolta, de a vár bevétele neki sem sikerült, végül is 1593-ban Sinan pasa foglalta el. 1598-ban Pálffy Miklós serege foglalta vissza. 1614-ben lett Zichy Pál birtoka. A török 1628-ban újra elfoglalta, és csak 1660-ban szabadult fel a vár. Néhány év múlva 1669-ben ismét a töröké lett, 1684-ben Esterházy János visszavette a törököktől. I. Lipót király 1702-ben a vár lerombolását rendelte el, amit a megye megfellebbezett és így a vár éppen várta II. Rákóczi Ferenc kurucait. A szabadságharc leverése után a vár elvesztette hadi jelentőségét, és Rabutin császári tábornok az északi saroktornyát leromboltatta. Továbbra is a Zichy család birtoka, akik a XVIII. században barokk kastéllyá alakították át. A lőréses oromzat, két torony és a teljes külső erődítmény eltüntetésével az épület vár-jellege megszűnt.